Eljött a nap,kedden (23-án) beadtam a Csöppöt a boxba.Alaposan megpuszilgattam,majd elkezdték fürdetni-ekkor már pottyogtak a könnyeim,Zsófi meg csak hucutkodott a nővérkével.Betekerték egy lepedőbe,ekkor már ő is sírt és elvitték.Rohantam a box külső üvegfalához,meglesni a kicsit.Sírt,aztán megnyugodott.Szokásához híven már nyúlta le a nővérkétől a csörgő-zörgő fecsis papírokat.(Amúgy a kedvenc játéka a 2-es fecsi...) Amikor meglátta,hogy az ablaknál állok,megint sírt,ezért eljöttem onnan.
Kb. egy háromnegyed óra múlva beengedtek hozzá.Féltem,hogy nem fog megismerni,mert 2 maszk,2 sapka,2 gumikesztyű és 2 kék ruha volt rajtam (ez a szokásos box öltözet).Felismert Zsófi,de csak nyugtázta,hogy én is ott vagyok,a mosolyt a nővérke kapta.
Szokatlan volt neki a kiságy,de a forró csoki (sterilizált anyatej) után este 8-kor magától elaludt.Ettől függetlenül én 10-ig ott ültem mellette,nagyon nehéz kijönni tőle,nélküle aludni.Amúgy nem is Zsófit kell leválsztani rólam,hanem fordítva...
Észnél kell lennem,akármennyire bújna hozzám és szedné le a maszkot,de az ő érdekében nem engedhetem.Pedig legszívesebben össze-vissza puszilgatnám!
