Ma reggel Zsófi egy fél mosollyal fogadott, majd kezdte a keserves panaszkodást. Legörbült szájjal hüppögött, dörzsölte a kis szemeit és tapogatózva kereste a cumiját. Felvettem, magamhoz öleltem, kicsit megnyugodott. Nem csoda, hogy sokat sír, hiszen lázas, valószínűleg fáj mindene. Legszívesebben helyet cserélnék vele, inkább transzplantáltak volna meg engem...ma is majdnem elsírtam magam, rossz egy anyának látni, hallani a gyermeke szenvedését.

A vérképünk egy nagy nulla- majdnem szó szerint. Vért két naponta kap Zsófi, Trombit naponta, az új sejt pedig még nem tapad. Nagyon remélem, hogy azért szendved ennyit a csöpp csajom, mert sikerült teljesen kiölni a régi, rossz csontvelőt és valahol már mocorog benne a spanyol vér. Egyébként a köldökzsinórvér előző tulajdonosa egy 2 éves kisfiú, aki Malagában született. Jó lenne 5 év múlva meglátogatni. Szeretném, ha Zsófi is megtanulna spanyolul, ez a minimum.

Ma délután apa ment be hozzá. Neki a panaszkodását nyomatékosította azzal, hogy sugárba lekakálta...remélem ez a nap a holtpont. Holnap már jobban lesz a kicsi Zsófink, a hétvégre tapad- érzem, hogy így lesz, mert nagyon ügyes a kislányom.

Annyian szurkolnak neki, nekünk, hogyha csak ezen múlna, nagyon hamar meggyógyulna a Hercegnő. KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!