Péntek délután épségben hazaértünk :)) Nagyon jó újra itthon, bár minden idegenek tűnik, nem esik kézre semmi, és olyan kicsinek találok minden helységet a Roni ház és a kórház után...nagyon szép lett a kis lakásunk, színesek a falak, ragyog minden. Igaz, az ágyunk mmég nem érkezett meg, ha szivacson is, de ITTHON aludhatok :))

Zsófinak természetesen megvan mindene, a kiságyat nagyon élvezi, ide-oda forog benne. Egész nap nézelődik, sokat játszunk, nagyon jókedvű, kacag és sikongat! A nagy izgalomban kicsit kevesebbet eszik, de szerintem hamarosan az étvágya is helyre jön. (A pelus termelését figyelembe véve nem éhezik a gyerkőc...)  A gyógyszereket zokszó nélkül beveszi.

Nekem hiányoznak a Roni ház lakói, a barátok, a nővérek és az orvosok, továbbra is izgulok és szorítok a többiekért...szerintem Zsófi is így van ezzel. Olyan ez, mint amikor kiszakítanak egy élőlényt a megszokott környezetéből, és "áttelepítik" egy újba, majd mire ahhoz hozzászokik, viszatérhet a régi, megszokott kerékvágásba. Furcsa még minden, de jól érezzünk magunkat itthon. Apa pedig teljesen odavan, hogy újra együtt a kis család :))

Sokat tanultam az elmúlt hónapokban, úgy érzem, előnyömre változtam, de ezt majd megmondják a családtagok, jóbarátok. Majd egyszer leírom, hogyan látom most a világot.

Üdvözlöm Réka doktornőt és a nővérkéket, szerdán viszem a Csipp-csöpp csajt! :))