Lassan vége ennek az évnek is, ilyenkor el szoktam azon merengeni, hogyan is telt az elmúló félben lévő esztendő. Nehéz, de tanulságos időszak van mögöttünk, ám akárhogyis nézem, ezt 10-es skálán nem 0 ponttal értékelném. Kétség kívül a 2009-es évet nem fogom a kedvenceim közé sorolni, de lehetett volna sokkal rosszabb is. Viszonyítva tavalyhoz, ami életem legboldogabb éve volt (amikor megszületett Zsófi!), természetesen nem viheti el a pálmát a jelen.
Mi is történt velünk röviden...A kislányom megszületése után 2 hónapig felhőtlenül babázhattam :D Aztán derült égből villámcsapás: Zsófi valószínűleg Leukémiás, de semmi sem biztos, ezért a debreceni Haematológián találjuk magunkat (febr. 18.), ahol semmi jóval nem bíztatnak. Két hónap elteltével megállapítást nyer a pontos diagnózis (JMML), ezért az orvosok úgy döntenek, csontvelőtranszplantációra van szükség-irány Miskolc (ápr. 16.). Június 23-án Zsófit "beadom" a boxba, ahol július 2-án már meg is kapja a spanyol köldökzsinórvért. Július 24-én átkerül a Hercegnő a félsteril szobába. Augusztus 14-én haza jöhetünk Debrecenbe. Azóta csak kontrollra járunk vissza miskolci GYEK-ba.
A fent leírtak érzelmi hátterét persze nem tudom leírni, ezt át kellett élni. Az összeomlást, a reménykedést, az aggódást, az izgalmat, az örömöt, a sírást, a nevetést és a boldogságot. Mert mindezek ellenére én boldognak vallom magam. Mert ANYA vagyok. Mert haza hozhattam a kislányomat onnan, ahonnan más a gyermeke nélkül távozott. Hálát adok az Istennek mindenért, köszönöm, hogy van remény.
Hiszek abban, hogy semmi sem történik véletlenül. Zsófi egy csoda. Hihetetlen pozitív energia sugárzik belőle, mindig mosolyog és mosolyt csal mások arcára is. Talán ezt szeretné megtanítani nekünk is, hogy bármi történik velünk, mindig nézzük a dolgok jó oldalát, mert az mindig van! Ne keseregjünk azon, hogy nincs pénzünk, elhagyott vagy nincs párunk, kövérek vagyunk...ezeken olyan könnyű változtatni, de az EGÉSZSÉGNÉL nincs fontosabb az életben, és kár, hogy ezt sokan természetesnek veszik, nem értékelik. Nagyon sok embert megismertem az elmúl fél évben, akik másképp látják a világot, de ehhez sajnos minden esetben történnie kell valami rossznak, mert csak akkor kapjuk fel a fejünket.
