Vegyes érzelmeket kelt bennem a mai nap. Pont ma egy éve, hogy a debreceni Haematológián találtuk magunkat. Egy évvel ezelőtt tört össze egy álom apró darabokra. Aztán ahogy telt az idő, felcsillant a remény, körvonalazódott ismét a jövő, és vele együtt szinte észrevétlenül csúszkáltak helyükre az "álom-szilánkok". Ma már szinte teljes az üveggömböm. Újra látom a jövőt, nem csak a mára gondolok. Jó érzés. Sokat változtak az eredeti vágyak, újragondoltam, eltörpültek dolgok, fontosak lettek az apró, hétköznapi csodák. Rengeteget tanultam. Zsófi tanított és az élet. Hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül, és hiszem, hogy minden jóra fordul.
