Az én kislányom holnap lesz másfél éves :) Annyira bájos és kedves... ahogy megpuszil, simogat, hozzám bújik, rám hajtja a fejét, ugrál rajtam, "kerekecske-dombocskát" játszik velem a saját nyelvén, illegeti magát a fodros ruhácskákban, önállóan felveszi a cipőt, sapkát. Amikor rosszalkodik, magától mondja hogy "dá-dá" és közben mosolyog. Amikor hozza nekem a csörgő mobilt, közben elejti és az darabokra csúszik szét, ő pedig hozzá teszi: "Óóóó!" Amikor csak azért is leveszi a zoknit, és nyújtja felénk az apró talpát, hogy puszilgassuk meg :) Amikor hucutkodik és kacagva szalad előttem... ezek pótolhatatlan és felejthetetlen pillanatok. Ezekért az élményekért érdemes élni.
2010.06.15. 10:15
Pótolhatatlan pillanatok
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://sophia.blog.hu/api/trackback/id/tr182082931
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mária69 · http://haromcsillag.blogspot.com/ 2010.06.17. 23:29:18
Örülök a sok gyönyörű pillanatnak.
Én is ha meglátok egy babát, azonnal nosztalgiázok és az enyéim jutnak eszembe - még kicsiként.
Én is ha meglátok egy babát, azonnal nosztalgiázok és az enyéim jutnak eszembe - még kicsiként.
Bibécske 2010.06.22. 22:47:59
Bizony ezekért, érdemes:)
Kívánom, hogy még nagyon sok ilyen legyen, és egészségben nőjön fel Zsófi, hogy aztán az unokákban is viszontláthasd a kislányod huncutságait:)
Kívánom, hogy még nagyon sok ilyen legyen, és egészségben nőjön fel Zsófi, hogy aztán az unokákban is viszontláthasd a kislányod huncutságait:)