Ma egy éve, hogy Zsófi átesett a transzplantáción. A lelkiállapotomat nem tudom leírni... kavarog bennem sok emlék, ahogy izgultam a kislányom életért, álltam a box üvegfalának egyik-másik oldalán, imádkoztam és reméltem. Reméltem, hogy minden nappal közelebb jutunk a jóhoz, a széphez, egy egészséges élethez. Könnyes a szemem. Emlékszem, mennyit szenvedett, tűrt, és mindig mosolygott. Nehezen hiszem el, de eltelt végre egy év. Számoltam a hónapokat, heteket... hol lassan, hol gyorsabban, de telt. Zsófi pedig ma is mosolyog :) és jól van :) nekem nincs ennél fontosabb! Itt van velünk. Már csak egy dolog hiányzik a teljes boldogsághoz: egy negatív csontvelő eredmény. Szeretném, ha továbbra is sokan gondolnának ránk és szorítanának nekünk. Köszönöm az eddigi bíztató szavakat!

Kicsit szomorkásra sikeredett ez a bejegyzés, még a végén azt fogják hinni a kedves olvasók, hogy nem is örülök... ezért elárulom, hogy a hűtőben napok óta lapul egy üveg pezsgő, és amíg a Hercegnő alszik, addig én torta recepteket böngészek- mert ünnepelni fogunk!