Egyre izgatottabb az egész család, a barátnők és a barátok is gyakrabban írnak nekem, rámcsörögnek. Mindenki azt kérdezi, hogy vagyok, egyben vagyok-e még? Még igen. De egyre türelmetlenebb és nyűgösebb vagyok, a hangulatváltozásaimról nem is beszélve. A pocakom hatalmas, akadályozva vagyok bizonyos mozgásoknál (pl. csizma felhúzás). Zsófival nem volt ekkora hasam és persze többet is pihentem. Zsó mostanában felhúzza a felsőmet, "megitatja" a kistesóját a saját cumisüvegéből, rá akarja adni Eszterre a kiscipőt, simogatja a hasam és odabújik. Szerintem már várja a hugicáját :)
Reni vigyázott ma a Hercegnőre, amíg én nst-én voltam, az eredmény jó lett, így csak 1 hét múlva kell ismét mennem, de én eldöntöttem, hogy akkor már inkább szoptatok :) Holnap reggel irány az OTI, terhesgondozás, ultrahang. Kíváncsi vagyok, mekkora már Eszter. Ha elérte a 3 kg-ot, akkor megbeszélem vele, hogy vasárnap bújjon ki :) Eredetileg január 29-re vagyok kiírva, de úgy érzem, megkezdődött a visszaszámlálás.
