Szerencsésnek érzem magam, mert apró, de annál fantasztikusabb élményekben lehet részem. Anyák napja előtti szombaton meglátogattuk mamimat, meglepetésként elvittük hozzá Zsófit. Megható pillanat, amikor az én Kicsi mamim fogja a dédunokája, Zsófi kezét és együtt sétálnak, etetik a galambokat. Nézem Őket. Jó nézni Őket. Mama tanította anyukámat, okított engem és most Zsófinak mesél mindenről ugyanaz a kedves hang :) Zsófi pedig mindent megjegyez.
Elsején majálisoztunk Icu mamáékkal, Eszter mosolygott, nézelődött és végül elaludt. Zsófia sétált, szaladt, ugrált az ugrálóvárban. Nagyon büszke voltam, amikor a sorban állásnál nem hagyta magát, (pedig Ő volt a gyerekek között a legkisebb) ügyesen furakodott előre :) Jól éreztük magunkat, a borult idő ellenére. A programok végén még sikerült elcsípnünk az egyik arc-festő hölgyet, neki köszönhetjük ezeket a szép virágokat a Hercegnő pofiján:
