Zsófia gyógyulása

  Ma egy hete reggel már úton voltunk Budapest felé mind a négyen. Délre volt időpontunk, egy kedves doktornő várt minket, hogy Zsófia még hátralévő oltásait megbeszéljük. Többször meg kellett állnunk útközben, mert Zsó mindig ki akart szállni az autóból. Eszter békésen aludt, csak az evés idejére volt ébren :) Éppen hogy odaértünk a megbeszélt időpontra, mázli volt, hogy még voltak előttünk. Aztán kiderült, nem is baj a késés, mert csak bő fél óra múlva következtünk. A Hercegnő addig elfoglalta magát a váróteremben lévő játékokkal, csúszdázott, főzött, rajzolt, szaladgált :) Esztert Apa hordozta a kenguruban, így egy szava sem volt, nézelődött, mosolygott :) Zsófi a doktornőnél is eleven volt, aki azt mondta: "Ennek a gyereknek oviban a helye, mert olyan mint a csík!" A doktornőtől most két oltást és egy Micimackót kapott Zsófi, nem volt nagy sírás, inkább csak pityergés. Na igen, az ovi. Ha minden a terv szerint halad, a Hercegnő szeptemberig megkapja az összes oltást és decembertől kezdheti az óvodát :) A szurik után még találkoztunk Enikő doktornénivel is :) Jó volt látni, még mindig olyan kedves, mosolygós és tele van energiával :) beszélgettünk, Zsó pedig csak az ő kezét volt hajlandó fogni, pedig ezer éve nem találkoztak, mégis, valahogy emlékezhet a mi "malackás" doktornéninkre. Eszter hazafele is aludt, Zsófi egy percet sem. Rájött, hogyha azt mondja, pisilni kell, akkor megállunk...így történt, hogy negyed órán keresztül guggolt az egyik pihenőhelyen a fűben :) Pisilni nem sikerült, de rajtunk rendesen kacagott. Hazafele még beugrottunk a hajdúnánási rokonokhoz, Zsó még mindig pörgött. Hajdúnánás és Debrecen között már mind a két csajomat elringatta az autó. Mozgalmas, fárasztó nap volt, de ezen is túl vagyunk. Legközelebb úgy tervezzük, hogy még Pesten is teszünk egy sétát, csak ne legyen ilyen kánikula.