Ma reggel szomorú hírt kaptam egy négy éves leukémiás kislányról, aki két éve küzd azért, hogy egészséges lehessen. Sajnos elfáradt és lassan feladja a küzdelmet... Személyesen nem ismerem, de lelkileg engem is megvisel ami történik. Ma azon kaptam magam, hogy egyfolytában ölelgetem, puszilgatom a kislányaimat, többször mint máskor és egyfolytában mondogatom nekik mennyire szeretem Őket. Hálát adok újra és újra Istennek, hogy vannak nekem.
2011.10.12. 21:36
:((
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sophia.blog.hu/api/trackback/id/tr303298550
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bibécske 2011.10.24. 16:25:30
Szia!
Nagyon rég nem jártam erre. Nem nagyon írom a saját blogomat sem, így máshova sem járok. Nyaralunk bejegyzés óta nem is voltam erre. Azóta nem is írom a blogom. Sajnos nálunk sem kerek minden. Nem egészségileg, hanem családilag, lelkileg. Egyedül vagyok a kislányommal mér több, mint 1 éve. Nagyon egyedül vagyok, hiányzik egy társ Sajnos egy gyerek nem elég a boldogsághoz. Albérletben lakunk és a testvérem is nagyon gonosz velem is Rebekával is.
Ez sajnos nagyon megvisel, így lelkileg nem vagyok toppon, ezért kedvem sincs írni, amit sajnálom, mert a kislányom emlékeit nem írom le.
Azt hittem baj van Zsófival.
De szerencsére nem vele. Csúnya ezt így leírni,mert senkinek nem kívánja az ember, de gondolom érted, hogy mire gondolok.
Nagyon sajnálom a kislányt:( és a szüleit még jobban =(=(
Ilyenkor nem tudom megérteni, miért ilyen ez a világ, miért ilyen rossz? Miért ilyen nehéz minden???
Annyira szomorú vagyok néha, hogy erre a világra jött az én kislányom is. És ez csak egyre rosszabb lesz. Van ehhez vajon jogunk, hogy kitegyük őket ezeknek?
Persze akinek nincsenek gondjai, nyugodt életet és CSALÁDBAN és minden kerek, az nem is tudja miről beszél a másik.
Na, de nagyon örülök, hogy Zsófival minden rendben. És bízzunk a csodában, mert vannak!!! Hátha!
Sajnos az ismerőseim körében is van, aki elvesztette a kislányát (egyedüli gyermek volt) több, mint két éve, de még ennyi idő után is elsírom magam, ha olvasok róla, vagyis már a nélküle élt életről.
Borzasztó. Gondolom Te is azért nagyon félsz, és nem nyugszol meg talán soha.
De drukkolok, hogy ennél rosszabb sose legyen, mint amiben most részetek van. És legyetek Boldogok ÖRÖKRE!
Remélem nekem is csak jobban hoz a jövő év.
Ebben reménykedem!
Ölellek titeket ismeretlenül is, és ne haragudj, hogy csak úgy rád zúdítottam a mondanivalómat, de néha jó egy "idegennek" elmondani a bajokat.
Nagyon rég nem jártam erre. Nem nagyon írom a saját blogomat sem, így máshova sem járok. Nyaralunk bejegyzés óta nem is voltam erre. Azóta nem is írom a blogom. Sajnos nálunk sem kerek minden. Nem egészségileg, hanem családilag, lelkileg. Egyedül vagyok a kislányommal mér több, mint 1 éve. Nagyon egyedül vagyok, hiányzik egy társ Sajnos egy gyerek nem elég a boldogsághoz. Albérletben lakunk és a testvérem is nagyon gonosz velem is Rebekával is.
Ez sajnos nagyon megvisel, így lelkileg nem vagyok toppon, ezért kedvem sincs írni, amit sajnálom, mert a kislányom emlékeit nem írom le.
Azt hittem baj van Zsófival.
De szerencsére nem vele. Csúnya ezt így leírni,mert senkinek nem kívánja az ember, de gondolom érted, hogy mire gondolok.
Nagyon sajnálom a kislányt:( és a szüleit még jobban =(=(
Ilyenkor nem tudom megérteni, miért ilyen ez a világ, miért ilyen rossz? Miért ilyen nehéz minden???
Annyira szomorú vagyok néha, hogy erre a világra jött az én kislányom is. És ez csak egyre rosszabb lesz. Van ehhez vajon jogunk, hogy kitegyük őket ezeknek?
Persze akinek nincsenek gondjai, nyugodt életet és CSALÁDBAN és minden kerek, az nem is tudja miről beszél a másik.
Na, de nagyon örülök, hogy Zsófival minden rendben. És bízzunk a csodában, mert vannak!!! Hátha!
Sajnos az ismerőseim körében is van, aki elvesztette a kislányát (egyedüli gyermek volt) több, mint két éve, de még ennyi idő után is elsírom magam, ha olvasok róla, vagyis már a nélküle élt életről.
Borzasztó. Gondolom Te is azért nagyon félsz, és nem nyugszol meg talán soha.
De drukkolok, hogy ennél rosszabb sose legyen, mint amiben most részetek van. És legyetek Boldogok ÖRÖKRE!
Remélem nekem is csak jobban hoz a jövő év.
Ebben reménykedem!
Ölellek titeket ismeretlenül is, és ne haragudj, hogy csak úgy rád zúdítottam a mondanivalómat, de néha jó egy "idegennek" elmondani a bajokat.
Christina83 2011.11.05. 09:26:34
@Bibécske:
Szia!
Ne haragudj, hogy csak most írok...
Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, nem lehet könnyű neked/nektek. Próbálj meg a jó dolgokra, apró örömökre koncentrálni az életben. Kívánom, hogy minél hamarabb találd meg a teljes boldogságot, ha hiszel benne, menni fog! Puszi.
Szia!
Ne haragudj, hogy csak most írok...
Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, nem lehet könnyű neked/nektek. Próbálj meg a jó dolgokra, apró örömökre koncentrálni az életben. Kívánom, hogy minél hamarabb találd meg a teljes boldogságot, ha hiszel benne, menni fog! Puszi.
Bibécske 2011.11.05. 09:59:30
Szia!
Aranyos vagy köszönöm én is remélem.
A kislány, hogy van? Sok erőt a kislánynak a családjának
Puszi
Zsani
Aranyos vagy köszönöm én is remélem.
A kislány, hogy van? Sok erőt a kislánynak a családjának
Puszi
Zsani
Christina83 2011.11.06. 21:38:45
@Bibécske: A kislány angyalka lett :((
Bibécske 2011.11.07. 09:09:49
Istenem :( nagyon sajnálom.
Szegény szülők =(
Szegény szülők =(