Zsófia gyógyulása

   Elnézést kérek a hosszú szünetért, de nem akartam elkapkodni ezt a bejegyzést. Január 5-én elkezdtük az ovit, két napig csak 2 órákra vittem be Zsót, de szeretett volna "sokat" maradni, ezért csütörtökön már egész napos lett. Nagyon ügyes volt, szót fogadott, zokszó nélkül aludt, igaz, nem sokat evett, de tudjuk hogy itthon is válogat. Lett kis barátja, Peti :) Kb. 1,5 hétig imádta az ovit, alig köszönt el reggel, rohant a többiekhez, délutánonként sem sietett haza, még az alvással is elvolt. Múlthét pénteken azonban hullámzó lett a kedve, az óvónők vigasztalták, nem akart ott aludni, sírdogált utánam. Szombat óta pedig órákig képes hajtogatni ugyanazt a mondatot hüppögve: "Nem akarok oviba menni!" Éjszaka is felsír, álmában is ezt zokogja. Reggelente a nyakamból vagy Apa nyakából veszik le, bezárják az ajtót, én meg még a folyóson is hallom, hogy "Ancikám, ancikám, engem is...!" hogy hozzam haza :(( Az oviban nem eszik semmit, nem játszik, csak sír. Megszakad a szívem, kérdeztem, miért nem akar ovis lenni, de nem mond indokot. Itthon vagyok Eszterrel, ezért azon gondolkodtam, hogy kiveszem az oviból és megpróbáljuk szeptembertől újra, mert Zsófi lelkivilága ebben az esetben a legfontosabb, de lebeszéltek róla, mondva, majd megszokja. Kedden mikor Apa öltöztette Zsót, odament hozzájuk egy kisfiú, és hatalmas puszit adott a kislányomnak. Apa megkérdezte: "Te vagy a Peti?" Mire a kisfiú: "Nem, ő ott van" -mutatott rá Petire. Kiderült, a kisfiút Rómeónak hívják és rendszeresen vigasztalja így Zsófit :) Tegnap már azzal fogadtak, hogy repetázott a kakaós csigából és egy új kislánnyal, Lilivel játszik, barátkozik, aludt is délután ügyesen. Ma reggel már magától sétált be a terembe. Remélem túl vagyunk  a nehezén és megszereti az ovit. Emlegettem neki a farsangot, nagyon várja, hogy beöltözhessen!