Mikor vagyok igazán boldog?
Amikor a kislányom simogatására ébredek, az apró, pici ujjak érintésére.
Amikor a gyermekem matricákat ragaszt az arcomra és rajzol a tenyerembe.
Amikor Zsófival faleveleket gyűjtünk, amiket hatalmas mosollyal cserél el gesztenyékre.
Amikor a Hercegnőm hangosan kacag, mert apával önfeledten játszanak.
Amikor a lányom sikít örömében, mert élvezi hogy bújócskázunk és fogócskázunk.
Amikor Zsófi baba önállóan veszi fel a cipőjét, persze fordítva, amin együtt mosolygunk.
Amikor a Kincsem rosszat csinál, de rázza a fejét: nem Ő volt.
Amikor ezekért a pillanatokért hálát adhatok Istennek.
