Fáradt vagyok, néha nem jutnak eszembe a szavak a kialvatlanságtól, de boldogsággal tölt el, hogy két ilyen gyönyörűségről gondoskodhatok, mint Zsófi és Eszter :) Amikor Eszter szopizik, Zsófi is ott van velünk, pontosabban rajtam: hol a lábamon, hol a fejemen..., Esztit együtt pelusozzuk, fürdetjük, levegőztetjük, mert a Hercegnőnek is szüksége van az "anyaillatra", nem csak a Kicsinek, nekem pedig az ő "babaillatukra".
Kiválogattam a régi ruháimat, találtam köztük egy pulcsit, ami anyukámé volt. Eddig őrizgettem, sosem hordtam, de most elajándékoztam a szomszéd néninek, aki nagyon örült neki. Megválltam tőle, mert hiába szorítottam magamhoz, már nem volt "anyaillata". Néha nagyon hiányzik anyukám, de tudom, hogy most már nekem van "anyaillatom" , amivel még legalább ötven évig szeretném megnyugtatni a kislányaimat.
